nyuszisz blogja

Parenthood - Pilot

Peter Krause nagyon jó volt a Sírhant Művekben és Az elveszett szobában is. Egy ideje azonban nem nagyon látjuk extrémebb dolgokban, most is egy egyszerű családi sorozatban kapott szerepet. Ez a Parenthood.

Aztán itt van még Lauren Graham is, akit Gilmore Girls óta nem láttam semmiben. Most körülbelül ugyanazt a figurát hozza, csak egy helyett két gyereke van és nem annyira sikeres egyedülálló anya, mint Gilmore-ként.

Adott egy nagyobb család, testvérek és házastársak, mindenféle mindennapi gondokkal és néha vicces helyzetekkel is, szóval mindenféle érzelmet vegyesen tálal a produkció. Igazából nagy vonalakban nem nagyon lehet többet mondani a történetről.

A sorozat nem igazán kiemelkedő, családi témában nehéz ilyesmit alkotni, és nincs semmi furcsaság benne, mint mondjuk a Sírhant Művekben. Inkább egy kellemes hétvégi sorozat, különösebb izgalmak nélkül. Valószínűleg a drámára fognak inkább ráerősíteni az írók.

An Education

A hatvanas évek korszaka nagy változást képvisel a társadalomban, politikában és kultúrában is. Nagy-Britanniában előretört a popzene, a fiatalság hirtelen minden eddiginél nagyon szerepet kapott. A média a fejekbe ültette, hogy a tehetséges fiatalok bármit elérhetnek és joguk van a jóléthez. A film alapötletét ennek a bizonyos történelmi időszaknak a kezdete adja. Ekkor valószínűleg a fiatalok Londont fojtogatóbbnak és konzervatívabbnak vélték más külföldi városoknál, nagyon vonzó volt számukra az izgalmas Párizs, a francia életfelfogás, divat, irodalom, és zene.

A film főszereplője Jenny (Carey Mulligan), a tizenéves iskolás lány, aki London külvárosában él. Nagyon intelligens, rengeteget tanul, mert az a célja, hogy bejusson Oxfordi Egyetemre. Legbelül azért vannak kétségei a továbbtanulást illetően, de a szülők akarata igen erősen befolyásolja és általános vélemény, hogy Oxford számára a legmegfelelőbb hely egy gazdag férj fogására. Jenny élete megváltozik, amikor megismerkedik egy nála jóval idősebb fiatalemberrel, Daviddel (Peter Sarsgaard). A férfi gazdag műkereskedő és ingatlanfejlesztő. Megismerteti mindazzal a lányt, amiről eddig csak olvashatott, a legfrissebb szellemi és művészeti divattal, koncertekkel és jazz klubokkal. Ami igazán nagy hatással van rá, hogy elviszi Párizsba is. Végül, David azt javasolja, hogy Jenny hagyja ott az iskolát, Oxford ambícióit adja fel és legyen a felesége. A lánynak választania a kell a tudás és a függetlenség és a kényelmes háziasszonyi lét között.

Alice

Tim Burton árnyékában ugyan szinte észrevétlen maradat, de a Syfy is készített egy Alice-feldolgozást nemrég egy kétrészes minisorozat formájában, de talán nevezhetjük inkább tévéfilmnek.

Ez az Alice meglehetősen távol áll az eddigi feldolgozásoktól, nagyon eredeti, bizonyos pontokon ötletesebb, mint a Burton-féle, természetesen csak óvatosan kijelentve. A történet csodálatos futurisztikus környezetbe van ültetve, annyira, hogy még Kubrick is eszünkbe jut a díszletek láttán, nagyon szép. Csodaországban elképesztően magas épületek vannak, az utcákat a szélesebb párkányok jelentik és az egésznek van egy romantikusan elhanyagolt külseje, ami azt jelenti, hogy a növényzet kezd eluralkodni a falakon.

Sok helyen inkább csak utalnak a könyvre és ez plusz bájt ad a tévéfilmnek. A fehér nyúl például egyáltalán nem nyúl, hanem egy emberrobot, akinek egy nyúlfejet húztak a feje helyére. A flamingók pedig égi robogók, és van egér alakú repülő szerkezet, a szívkirálynő és a kártyák pedig egy túlvilági kaszinóra utalnak. A bolond Kalapos is létezik, de itt nem annyira bolond, inkább aranyos.

A történet több ponton emlékeztet a Burton-félére, igaz előbb készült, de a 3D-s filmet az első héten megnéztem, míg ezt csak ezen a hétvégén, így akaratlanul is fordítva hasonlítok és természetesen a két alkotás összevetését sehogysem tudom elkerülni. Mindkét Alice-ról elmondható, hogy a maguk nemében férfias jelenségek, itt ugyanis egy fekete öves harcművész oktatónőről van szó, aki emelett nagyon csinos is. A most futó mozifilm Mia Wasikowskája is kislányos külsejével ellentétben a sárkánnyal megküzdő királyfi megfelelője. A kalapos és Alice közötti romantikus vonal a tévés változatban elég egyértelmű, Burtonnél inkább csak beleképzel(het)jük. Mindkét alkotás feltűnően megegyezik abban, hogy a hangsúly erősen a látványra helyezett. Persze nagyon eltérő szinten, hiszen a mozifilm az más kategória, de a törekvés a szerényebb lehetőségek között is jól látszik.

Alice (Caterina Scorsone) a barátjától kapott gyűrű segítségével egy tükrön keresztül jut a disztópisztikus fantasy világba - Csodaországba. Ezt a világot a gonosz királynő uralja  (Kathy Bates), aki elrabolt emberekből szívja ki az érzelmeket, valamilyen bonyolult kémiai eljárás során a kaszinó segítségével. Alice találkozik fiatal Kalapossal (Andrew-Lee Potts), és elindultak megmenteni Csodaországot, valamint kiszabadítani a fogságba esett embereket.

Az Alice az érdekes ötletek mellett sajnos költségvetési gondokkal küzd. Nagyon látszik, hogy "csak" egy tévéfilm. A szereposztás nem a legszerencsésebb, vagyis inkább az a baj, hogy a színészek nem az igaziak, egyesek laposan teljesítenek, mások túljátszanak, kevés a kiemelkedő. Még a címszereplőt sem mondanám emlékezetesnek.

Az összkép tehát meglehetősen vegyes, mégsem tudom nagyon rossznak nevezni a kétrészes tévéfilmet. Tim Burton feldolgozása mellett mindenképpen ajánlott, már csak az érdekesség kedvéért is. Syfa rajongóknak nem lesz meglepetés a Tin Man után. Különösen tetszeni fog azoknak, akik szeretik a szép díszleteket, színeket, futurisztikus belső tereket, annyira hogy szemet tudnak hunynia mini egyéb hibái fölött és azoknak a felnőtteknek, akik néhány órára ismét gyerekek tudnak lenni.

Lost 6 x 06-07

Már jó ideje nem írtam a Lostról, meg úgy igazán posztot se (ide, de a Filmdroidon hetente lehet olvasni tőlem valamit) a sorozatot azért hétről-hétre követem.

Már említettem, hogy tetszik ez a kettészakadt történet, van benne potenciál, de igazán egy teljesen új sorozat alapötleteként ütött volna nagyot. Jó, hogy valahogy más döntéseket hoznak a szereplők a másik életükben, például Ben ellentéte saját magának, korábban hagyta meghalni a lányát, aki most nem a lánya, de az ő érdekeit választja.

Most már tényleg elég misztikus lett a sorozat, és nekem nagyon hiányzik a Dharma és a tudományos dolgok. Ezek mostanában eléggé eltűntek, pedig rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt utánuk. Jacob szelleme... érdekes, de tényleg kezdem azt érezni, mint az örökéletű hősünk. Hogy semmi értelme.

A múltkori részben eléggé felbosszantott a Jackes-tükrös jelenet. A világítótorony nagyon jó ötlet, és azok a csodálatos tükrök, mi mindent mutattak! Erre Jack, hirtelen haragból szétveri az egészet. Egy orvostól várnám legkevésbé, hogy mindent szétzúz maga körül, de ő ilyen és Jacob is erre számított, meg akármi, és ez akkor is sok.

A blogom, tehát a jövőben az írásaim kikerülnek a http://film.miner.hu oldalra.

Frissítettem a filmes naplóm, végre! :)

Mindennel le vagyok maradva :(

Skins - 3. évad

Már elég rég volt, amikor lemaradtam a harmadik évaddal. A negyedik részig jutottam akkor, első nekifutásra, azt hiszem kicsit hirtelen kezdtem el nézni az első két évad után. Egy kivételével mindenkit lecseréltek, mert most a fiatalabb korosztályé lett a terep, miután a régi csapat elhagyta az iskolát és a várost is. Már ők is durván nyomták az életet, de a mostaniak persze túltesznek rajtuk. Szóval, tőlem már nagyon távol áll ez a világ, de pont ettől érdekes a sorozat, mert kb. minden benne van, amit én tizenhat évesen nem csináltam. Szerencsére.

Miután befejeztem az évadot, azért nem voltam teljesen elégedett. Azt hiszem, jogosan van az az érzésem, hogy ugyanazt a bőrt próbálták lehúzni még egyszer a sorozatról. Effy és Freddie és Cook története nagyon emlékeztetett a korábbi Tony-Michelle-Sid triászra.

Volt egy nagyon bizarr epizód is, amikor kimentek az erdőbe és begombáztak. Néhány orvvadász is felbukkant, akiktől még félni lehetett, de egyébként elég undorító volt az egész. Igaz, hogy egy idő után, mintha visszavettek volna a túlzott kábítószerezésből, mert inkább csak az évad elején tartottam soknak, aztán lehet csak megszoktam.

Nem volt igazán vicces évad, de egyszer-kétszer sikerült nevetnem.

Jack Kerouac - Úton

Már egy ideje tologatom, hogy írjak róla.. úgy két hónapja.

Sok jót vártam a regénytől és nem is volt rossz, de a vége felé már elég nehezen olvastam. Kerouac stílusáról nem kell sokat magyaráznom, már egyik könyvéről írtam itt a blogon. Leegyszerűsítve, úgy ír, mint egy részeg kocsmatöltelék, csak mondja mondja és mondja, és egy idő után már fogalmad sincs, hogy jutott egyik történetből a másikba és, hogy mit is akart ezzel, csak tudod, hogy nagyon jókat szövegel. Nos, ehhez nincs mindig az embernek hangulata.

Úgy tudom, az Úton az egyik legjobb regénye, de szerintem egy kicsit sok benne a történet. Mire a végére értem, nem nagyon emlékeztem az elején levő sztorikra :S

Ami viszont nagyon tetszik, az a mérhetetlen szabadság és kalandos vándorlás, amiben az írónak és barátainak része van. Sokszor nyomorognak ugyan, de alapvetően pozitívan állnak az élethez.

Ebben a könyven, mindig a férfiak járnak jól, a nőknek, úgy tűnik, nem jár szabadság. Van egyáltalán női Kerouac?

Úgy kezdődött, hogy egy nap tmichel kis twitteres közösségünk belső oldalán elcsiripelte az ötletét, mely alapján elindítana egy új blogot. Mi meg támogattuk.

A blog célja az, hogy Magyarország népe jól érezze magát. Mondjuk, ez így elsőre lehet nagyképűen hangzik, de hosszas kutatások eredménye bizonyítja, hogy az átlag netező boldogságához nem kell sok. Szó szerint idézve: "Az átlag netezőnek, de főleg az indexolvasónak kell a fika, hogy háboroghasson, hogy mindenféle hovatartozást firtathasson kommentben, és hogy a felmenőinket dicsérje." Tehát a blogon "tömény fika lesz, függetlenül attól, hogy valami jó vagy rossz."

"Témák között nem válogatunk. Lehúzunk sikerfilmeket, politikai bohóckodásokat, tömegközlekedést és persze úgy általában az embereket is. Erősítjük a jó magyar mentalitást, ami nincs, csak mindenki szeret róla beszélni és takarózni vele. Nem titkoltan az a célunk, hogy az index címlapján landoljunk minél többször, mert az elmélet az, hogy oda fikával, trágársággal és igénytelenséggel a legkönnyebb kikerülni. Ez a projekt így proof-of-concept alapon működik majd eleinte, aztán lehetséges, hogy életre kel és bekebelez minket. A stílus direkt provokatív, mert lehúzni és a porba alázni dolgokat nem lehet kimérten és higgadtan. Vagyis lehet, csak arra nem harap a nagy hal, nem lesz címlap, nem lesz komment és így az exhibicionizmusunk hatalmas étvágya is kielégítetlen marad. Esetleg még trágárság is bekopog az ajtón néha, de az már csak a végső eszköz, mert nem vagyunk nyelvileg ennyire szegények, csak van, aki nem ért másból. Itt most azért merek ilyen nyíltan kitálalni, mert ez a bejegyzés hamarosan a feledés homályába merül és csak a szerkesztők tudnak majd a létezéséről. A célja pedig, hogy emlékeztessen minket, ha nagyon elszaladna velünk ló. A világ nem rossz hely (ezt tudjuk), de megteszünk mindent (így közösségileg, az internetező társadalom), hogy jobb se legyen."

Kedves olvasó, ha eddig eljutottál, most jön a java! A blog kreátora ugyanis szívesen várja a Te írásod is, amennyiben - teljesen nyilvánosan - bármit szidalmazni támad kedved az oldal hasábjain. Akár olvasnál, akár írnál, kattints a lehúzósblogért!

Vakító fehérség, szikrázó jeges napsütés a Hajdúságban, ahol ember nélkül zajlik az élet, a szántókon, az erdősávokban; erről tanúskodik a szimpatikus nyúlcsapás, a rengeteg mancs- és lábnyom a hóban.

Tatu - 30 minutes

Azt állították magukról, hogy leszbikusok, aztán kiderült, hogy mégse. Legalábbis így emlékszem.

Life Unexpected - 1x 01-3

Belevágtam, miután sajtosrolónál olvastam erről az új sorozatról. Meg is néztem az eddig megjelent első három részt, szóval elég kellemes sorozat.

Gilmore Girls és Juno utalással reklámozzák és ebben elég sok igazság is van. Főleg a Gilmore-ra hasonlít, főleg a történet miatt. Mintha az egészet áthelyezték volna egy másik helyzetbe, ami megváltoztatta a történteket. Itt a  gimnazista anyuka megválik a lányától és folytatja életét, mintha mi sem történt volna. Saját karriert épít és vőlegénye is van, mikor egy napon megjelenik a tizenöt éves lánya, meg persze az apa is az életében.

Az apa, Nate Bazile (Kristoffer Polaha) szinte teljesen olyan, mint Luke a GG-ből. Igaz nem a kávézója fölött lakik, hanem a kocsmája fölött. Ebből kifolyólag kicsit más jellem is, vannak barátai, akikkel részegen szórakoznak éjszakánként. Nekem a másik férfi főszereplő is szimpatikus, Ryan (Kerr Smith) a rádiós műsorvezető, de lehet, hogy őt hosszabb távon hátérbe helyezik a történetben. A tini főszereplő, Lux, (Brittany Robertson), az anyuka pedig Shiri Appleby is kedvelhető. Egyik színész sem ismerős, de ez nem is baj.

A sztori mellett a popkulturális utalásokban is hasonló GG-hez. Kedvencem, Christian az oroszlán a youtube-ról.

Lost - 6x01

Még csak 01, mert korán reggel lenyomtam az utolsó évad első részét, most meg látom, hogy olyan is van, hogy 01-02, de külön 02-t meg nem találtam. Na de mindegy, azt akkor hamarosan. Szóval, nem kell kapkodni és hajnalban se kelni, a Lost megvár :) A kissé flashforwardos poszterű hatodik évad elkezdődött.

Az epizódról röviden annyit, hogy már hiányzott és jó volt. Érdekes megoldás a történet kettészakadása. Hát ezért filóztunk egy évig, hogy hogy lesz? :) Az írók meg nagy lazán bedobták mindkét lehetőséget.

Jó újra látni a történet elejét. Hogy Kate-et bilincsben vitték, milyen távolinak is tűnt már, aztán mennyi szenvedés volt, amikor a rendőr haldoklott; most már olyan lényegtelennek tűnik az egész és mégis kezdhetjük elölről az aggódást, csak most már erősebben.

Egy szereplőtől búcsúztunk, remélem csak az egyik párhuzamban és nem végleg.

Jó volt újra látni Boone-t, úgy hogy jelenleg éppen nem vámpír. Viszont Shannon-t hiányoltam. Még más szereplők is hiányoztak, de mégis az ő hiánya tűnt fel legjobban. Talán, mert Boone ott volt.

Jack meg mintha mindkét párhuzamnak ismerője lenne.

Végül még egy lényeges kérdésről se feledkezzünk meg: mit keres Desmond a repülőn?

Update: Lost 6x02

Megnéztem. Ezt nevezem erős kezdésnek. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem elég bizarr ez a kettészakadás.

Brothers

Egy darabig úgy voltam vele, hogy ez egy kissé zavaros háborús, romantikus és főleg amerikai film. Nem nagyon akartam róla írni. Aztán egyre többet járt az eszemben, néha még az is megfordult a fejemben, hogy jobb ez a film, mint elsőre gondoltam, de aztán egy másik gondolat meg az ellenkező irányba billentett.

Szóval, van benne egy bizonyos összetettség, de hogy ez okosan kidolgozott, vagy csak a véletlen hozta, abban a mai napig bizonytalan vagyok.

További írás pedig a Filmdroidon.

Itt vagyok, a Filmdoridon olvashattok tőlem néhány írást:

Alphaville

Julie & Julia

Veronika meg akar halni

Egek ura

Fehér tenyér

Szeretnék ide is még írni, természetesen, csak mostanában elmaradtam a sorozatokkal. A Hősöket még nézem, de nem ihletett meg. Viszont hamarosan visszatér a Lost!

Olvassátok a Filmdroidot is! :)

Bëlga - Pipitánc

Az affektáló hanghordozástól beindulok :)

Alphaville

Megnéztem Godard sci-fijét, mely  Kaurismäktól Jarmuschig sokakat megérintett.  Ez is olyan film, ami megnézés után visszapörgetteti magát. Újra kell néznem, foglalkoztat.

A friss élményt egy írásban összedobtam a Filmdroidon, bár félek, hogy többszöri nézés után nevetséges lesz magam előtt, amit most leírtam.

Placebo - Running Up That Hill

Melynek szép esti órájában még mindig ezen a videón mosolygok:)

Szerintem a Szomszédok Jánosáé világ legszebb szakmája, ehhez nem férhet kétség :)

Bővebben a Filmvilág blogján, még viccesebb.

Heroes 4x13-14

Dupla résszel indult az évben a Hősök, és nagyon is érdekes volt mindkét epizód, de valamiért, nem tudott lekötni. Talán az én hibám, kezdek kiégni ezen a téren, nem tudom.

Az elején megismételték azt a rettenetes jelenetet, amikor végső búcsút vettünk Nathantől és Sylar új életre kelt. Mondjuk, annyiban jó ez, hogy legalább felelevenítették a dolgokat, mert már tényleg ahogy nézem a részeket úgy felejtem is el, ergo nem szól semmiről, vagy nincs benne semmi, ami megfogna. Pl. ott leragadtam, hogy Peter akkor nem vette át Sylar képességeit? Nagy hülyeség volt megtartani a Haitiét, aztán átvette Claire-ét, majd elhúzott Westhez, hogy repülhessen, mindez hülyeség, mert elég lehetett volna Sylar képessége mindenhez. Mondjuk, unom már ezt az átvevős képességet, mert lehetetlen követni.

Samuel erősebb, mint Sylar - ez is teljesen meglepett, és nagyon örülök, tényleg, mert mostanában nem volt méltó ellenfele a fő negatív hősnek.

Claire is hüye :) Most eszembe is jutott a nagy szenvedése, hogy mennyire nem normális ő és de rossz neki, és milyen jó végre egy kis fájdalmat éreznie és tényleg, mennyire együtt is lehet vele érezni, szegénnyel, akinek nem árt a golyó, sem az idő. Hát, nagyon tudom sajnálni, valóban :)

Hasonló negatívumok jutnak eszembe, de azért jó, hogy fut még ez a sorozat, mert tud még valamennyire szórakoztatni.