The Informers
Itt van Bret Easton Ellis újabb könyvadaptációja. A filmesek ezúttal Az informátorok című novelláskötet tizenhárom fejezetét próbálták meg összefüggő történetté gyúrni. Akik olvasták, tudják, hogy a vállalkozás nem volt lehetetlen, hiszen mégiscsak elejétől a végéig, sorrendben ajánlott olvasni a novellákat, így fejünkben egy nagyszerű irodalmi mű univerzuma bontakozhat ki.
A film a nyolcvanas évek Los Angeles-ében játszódik. Két, együtt élő nemzedéken - tízen-huszonéves gazdag fiatalokon és szüleiken, egy szeretőn, továbbá egy rocksztáron, egy bűnözőn és egy szállodai portáson keresztül láthatjuk a kor morális értékrendjét. Graham (Jon Foster), Christie (Amber Heard), Martin (Rhys Ifans) és Tim Price (Lou Taylor Pucci) a késő tizenéves gyerekek csapatát erősítik, akik örökkének tűnő hedonista életükben elsőrendű szerepet töltenek be a drogok, videoklipek, fiatalság, szépség és a testiség. A szülők, William (Billi Bob Thornton), Laura (Kim Basinger), Les Price (Chris Isaak) az elmúlt évtizedek nyertesei is csömörben vergődnek, és jellemzően nem tudnak túllépni saját szenvedésükön. Lavíroznak az elvárt és valami homályosan belül élő vágy között, esetleg egy utolsó kísérletet próbálnak tenni gyerekeik megértése felé. Az élvezetek határainak feszegetése a híres rocksztárnál, Bryan Metro-nál (Mel Raido) fáradt monotonitásba tolódik. A kor vesztesei részéről pedig az előbb felsorolt létformák elérhetetlen álmok lehetnének, ha még hinnének az álmokban, de Peter (Mickey Rourke) gépiesen csak pénzre vágyik, mintha ez lenne a dolga, és az idegösszeomlás szélén álló, mindenki által kihasznált Jack (Brad Renfro) pedig egy kis lelki békére. Cheryl-t (Winona Ryder) is a vesztesekhez sorolhatjuk, bár karrierjében mindent elért tévés személyiség, magánélete zsákutcába került.
Gondolnánk, hogy generációs különbségek mindig voltak és lesznek. A fiatalok jellemzően fellázadnak a hagyományos előírások ellen, vagy nem osztoznak felmenőik ideológiájában, rendszerint másként akarnak élni, mindig kiharcoltak maguknak egy megváltoztatható szeletet a fennálló szabályokból, létrehoznak egy számukra tökéletesebb életet. Ettől változik a világ. Ám, a nyolcvanas évek Amerikájában mintha elfogytak volna az ellentétet adó okok és egy réteg annyira módossá válhatott, hogy nem vágyhattak többre. Nincs már semmi, ami ellen lázadni lehetne, s a fiatalság nihilizmusba süllyedt, megfosztatott eredendő igényéről. Szótlansága dühíti a szülő generációt, akiknek egy élet munkája volt kialakítani a meglévő egzisztenciát. Mintha egy csapda lenne ez az időszak, az emberiség történetének vége, mely valóban több, mint generációs probléma.
Az idősebb generáció tagja a rocksztár Bryan Metro is, valójában csak egy ide-oda dobált rongybaba, aki nem érti hogyan került a színpadra, a szédítő tömeg elé egy istenség szerepébe, szállodaszobáját miért kell groupiekkal megosztania, és miért vágyakozik a felesége után, amikor nem képes normális hangnemben beszélni vele, miért került múltja olyan távol tőle, mintha sosem létezett volna.
A novelláskötet egyik különlegességét, a vámpírokat ezúttal mellőzték, illetve csak egy halvány sivatagi utalás jelenik meg, egyébként ők a vesztesek: Peter és Jack.Több, más könyvbéli karakter is kimaradt a filmből, de nem kelt különösebb hiányérzetet, hiszen így is sokszereplős alkotásról beszélhetünk.
A film nem hibátlan munka, de több olyan része is van, ami az átlag fölé emeli. Nem sok, de igen erős jelenetekről van szó, melyeket jól elosztottak a játék idejében. Természetesen a végére jutott a legütősebb. Gondolom, a film elsősorban Ellis rajongóit fogja érdekelni, és ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az itt-ott széteső történetvezetés ellenére is érteni fogják a lényeget. A másik célcsoport valószínűleg, akik nem szeretnek olvasni, de kíváncsiak egy kortárs író üzenetére, amit a készítők kellőképpen ki is emeltek. Igazából egyetlen dolog próbálja összetartani a filmet: az erkölcs hiánya. A szereplők nem mernek kitárulkozni, nem mernek sebezhetőnek mutatkozni, érzelemmentes arccal válaszolnak a támadó és a segítő magatartásra egyaránt. Nincs semmi, ami összetartaná a társadalmat, sem külső fenyegetés, de rengeteg személyes probléma uralkodik, s nincs gyógyír, csupán a tompultságba sodró nyugtatók és altatók. A szereplők egy része, pl. Graham, Laura és Jack képes csupán átlátni a helyzetet. E néhány személyen keresztül kaphatunk felszólítást, és ami a legfontosabb a fiatalok kaphatnak egy üzenetet, egy iránymutatást, mely szerint ideje elkezdeni építeni az új erkölcsöket, szabályokat, amit felmenőik leromboltak.
Hedonista jelenet:
Trailer:
