John Updike - Nyúlketrec
"- Te miért sírsz?
- És te miért?
- Mert a világ olyan szar, és én is a része vagyok. "
Tíz évet ugrunk a Nyúlcipő után, Nyúl immár 36 éves, a breweri nyomdaüzemből kilépő sápadt férfiak csoportjában látjuk viszont, kissé meghízva és lélekben megöregedve. Tíz éve visszatért a feleségéhez és fiához, feladta a szerelmet. Belefáradt, belefásult az életbe, hosszú évek munkája során az általa nyomtatott újságcikkek szövege csöpög az agyába, a fej megadja magát az elmúlásnak, a gondolat kihunyni látszik. Felesége megcsalja, régi sérelmét fizeti ezzel vissza, végül elhagyja. A férfit nem zavarja, örül Janice boldogságának. Ekkor új "erők" jelennek meg Nyúl házában, befogad egy 18 éves hippi-lányt, Jillt, aki testét adja számára az otthonért. Őt egy fekete drogdíler - Szúnyog - követi, célja túlélni, elrejtőzni egy időre és valamiféle új megváltásra készülődni.
Három különös erő találkozik Nyúl házában. A kiégett, média által befolyásolt tudatú amerikai, a mocskos világban is ártatlan lelkű, szerelmes lány és a változtatni akaró, durva, nyers fekete. Hogy aztán végül is mi alakul a három személy kapcsolatából, nehéz megítélni.
Updike csöppet sem tökéletes hőseiről is roppant megértéssel és természetességgel tud írni. Ám, ezúttal még nehezebb megérteni a tehetlenül sodródó hősünket Nyúl-Angstrom-ot, mint az első részben. A férfi tompultságának vastag rétegén alig jut át a lány szerelme, de nem ez a legfőbb probléma. Nem látja a Szúnyog által leselkedő veszélyeket, nem látja, ahogyan az fokozatosan rabul ejti a magányos lányt a kábítószerekkel, csak valami kínos szerelmi háromszögben feszeng, mely igazából csak testiség, csak ez tud Nyúl tudatáig jutni, meg egy csöpp felháborodás, de semmi lázadás, semmi ellenszegülés. A tehetetlenségből és tudatlanságból épül a dráma. Láthatatlan ketrec útja, láthatatlan ketrecbe vezet, nincs menekvés.
Ha létezik egy életre feledhetetlen regény - ez az.
A politika szövevényétől (vietnámi háború, űrkutatás), a társadalomban erősen jelen levő faji ellentétektől nemes ízt kap a történet és egyben kiváló hátteret nyújt főkét egy, de egyébként legalább három főszereplő személyes sorsának bemutatásához. Ők nem értik egymást, de hozzánk közelebb kerülhet egy valamikor mások által megélt kor. Bár rengeteget változott a világ, sok helyen még magunkra ismerhetünk és számos aktuális momentumot fedezhetünk fel a jelenünkre vonatkozóan. Érdekesség, hogy Nyúl testvére, Mim révén már itt is megjelenik egy kevés, abból az Amerikából, mely szinte most kezd útjára indulni, s betegségét majd a Glamorámában, vagy az Amerikai Psychoban ismerjük meg, Ellis világában.
Aki az 1988-as kiadású példányt olvassa, ne is nézze meg a hátsó borítón az ajánlást, míg az utolsó oldalig el nem olvasta a könyvet, mert szinte minden "poént" lelő.
