Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut)
Erről már sokat hallottam, nem sokan dicsérik, mégis aki még nem látta feltétlenül meg akarja nézni.
Már kétszer is sikerült elhalasztanom a filmet. Egyszer 2003-ban, egy társasággal néztük volna, éjszaka, az egyik tv-csatornán, de már az elején elaludtam. Aztán, tavaly egyik hétvégén kölcsönkértük a dvd-t, és nem olvasta a lejátszó. ...ezzel az izgalmas bevezetővel kezdem is a filmet :)
A film Arthur Schnitzer Álomnovella című műve alapján készült, amelynek története a múlt századi Bécsben játszódik. Nagyjából ez a különbség csak a könyv és a film között, hogy ez utóbbi napjainkba van helyezve, bár sok jelentősége nincs, a száz évvel ezelőtti hangulat így is érzékelhető.
Az események egy házaspár egy-két napjába engednek betekintést. Talán különösebben nem is érdekelne sokakat ez így egyszerűen, de a házaspár szerepében Nicole Kidman és Tom Cruise látható, a film pedig Stanley Kubrick utolsó filmje.
Az első képsorokból láttam, hogy ez simán arról fog szólni, mennyire ki van égve ez a két ember, és mennyire unják egymást, a házasságukat. A férj orvos, neki nincs ideje azon gondolkodni, hová tart, de a feleség már egy ideje eltűnődik az érzelmeik kihűlésén. Egyszer beszívott állapotban mesél ezekről a gondolatairól a férfinek, aki ezt követően hitelen felindulásból úgy dönt, hogy akkor most ő is élni fog egy kicsit a lehetőségeivel, és kipróbál néhány ismeretlen dolgot. Az egyik szó szerint az, hogy egy éjszakát tölt az első lánnyal, aki leszólítja, de az utolsó pillanatban meghátrál. A másik pedig egy titkos társaság szertartásán való részvétel. A történet erős túlzással szinte átmegy Scorsese egyik korábbi filmjének mintájáraa, a Lidérces órák-éra (ezt nagyon szeretem), valóságos rémálommá válik.
Most, ahogy írom ezt a posztot, mindenféle hülyeségek jutnak eszembe, mi értelme is van ennek az egésznek? A férj nagyon megkapja, hogy megpróbál félrelépni, nyilvánvalóan nem érte meg neki, de ha megérte is nem tudjuk meg, mert a film nem tart addig. Meg aztán, egy unalmas házasságról nehéz érdekfeszítő filmet készíteni, a titkos táraságnál éreztem egyedül izgalmasnak. Nem tudtam azonosulni a film problémájával, ez a legnagyobb baj és nem más, szerencsére nem tragédia, majd tíz év múlva újra elő kell venni, bár nagyon kételkedő vagyok és jó lenne, ha akkor sem lennék olyan kiüresedett, hogy nekem szóljon. Talán egy utazás a tudattalanba, mindenesetre remélem nem az a mondanivalója, hogy ne csalják meg egymást az emberek, mert azt enélkül a film nélkül is tudni kellene.
