Stephenie Meyer - Alkonyat (Twilight)
Lelkesedéssel kezdtem olvasni, ami aztán sajnos rohamosan csökkenni kezdett. Úgy éreztem el kell olvasnom egyszer egy ilyen sikerkönyvet is, és ráadásul ez vámpíros is, az ilyen filmeket és sorozatokat szeretem, de a helyzet adott is volt, mert ajándékba kaptam a regényt.
Alapvetően, nem vagyok az ilyen művek célközönsége. Ettől függetlenül lehetne úgy olvasni, mint valami bűnös élvezetet. Az elején élveztem is, a történet nagyon gyorsan kibontakozik, igen egyszerű olvasmány, érdekes, siklani lehet az oldalakon, egyik fejezet után azonnal kezdhető a másik, mert kíváncsivá tesz, mi fog történni a következő oldalakon.
Hogy miről is van szó, fölösleges részleteznem, hiszen már mindenki hallhatott róla, hogy egy emberlány és egy vámpírfiú szerelméről olvashatunk.
A probléma az, hogy kevesebb, mint a felénél meguntam az egészet. Ami, az elején még elviselhető, ez a túl könnyed és egyszerű stílus pillanatok alatt átmegy szegényesbe. A párbeszédeknek alig van értelmük, tele van közhelyekkel. Különösen a szerelmesek semmitmondó, és borzasztóan idegesítő társalgása ront a helyzeten. Legalább néhány jó poénnal feldobódhatnánk közben, de csak ezt az egyet találtam benne, ami tetszett:
"- Hány éves vagy?
- Tizenhét - vágta rá.
- És móta vagy tizenhét éves?
Az ajka megrándult az elfojtott mosolytól.
- Már egy ideje - ismerte be végül."
Egyébként magyar fordításban olvastam a regényt. Nem tudom, milyen lehet angolul, mivel annyira sikeres, talán a mi fordításunkkal lehet gond és nem Stephenie Meyer írói tehetségével. Nem végeztem semmilyen statisztikát, de első olvasásra nagyon gyér szókinccsel rendelkezik. Leginkább az zavart, hogy a főszereplőt és a vámpírokat szinte állandóan a gyönyörű és a tökéletes szavakkal jellemzi, amint felbukkannak, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy közelebb jussunk az író elképzeléséhez. Az elején van egy részletesebb jellemzés a négy vámpírról, amiből megtudjuk, hogy egyformán sápadtak, szemük alatt sötét karikákkal, de mivel ennél többet nem kaptam, végig drogosokként jelentek meg a lelki szemeim előtt a halhatatlan lények. Ponyvaregény jellege van, a világirodalom remekei között aligha fog számomra előkelő helyet elfoglalni.
A filmre mindenképpen kíváncsi vagyok, mert szeretem megnézni, hogyan jelenik meg másvalaki képzeletében egy könyv. A trailert már megnéztem, a vámpír főhőst nem ilyennek gondoltam, de végleges véleményt csak akkor írok, ha megnéztem. (Ez később lesz, ha megjelenik dvd-n, vagy ilyesmi).
