Kék bársony
Olvastam több helyen is, hogy ez David Lynch legjobb filmje, aztán meg ugye a Donnie Darkot is ehhez szokták hasonlítani a kritikusok, ezért ideje volt már megnéznem. Most megtettem, és nem bántam meg. Úgy hiányzott már az a Twin Peaksből ismert kisvárosi hangulat! (Külön érdekesség, hogy Lumebrton is a fakitermelésből él, most el is indítottam Badalamenti zenéjét, míg írok, de szeretem!)
Kíváncsi vagyok, ki mit tenne, ha találna valami kihalt telken, vagy bárhol egy elhagyott emberi fület. Történetünk hőse Jeffrey (Kyle MacLachlan) is roppant kíváncsi, ezért titokban nyomozni kezd. Megismerkedik a sheriff lányával, Sandy-vel (Laura Dern), ketten együtt indulnak el a nyomokon, amelyek egy szomorú, gyönyörű énekesnőhöz, Dorothy-hoz (Isabella Rossellini) vezetnek. Jeffrey belopódzik az énekesnő lakásába, hátha megtud valamit. Itt látja meg először Franket (Dennis Hopper), aki egy nagyon veszélyes, gyógyszerfüggő és szadista bűnöző. Szabadon rendelkezik Dorothy felett (ebbe a nő egy kissé már bele is őrült), mivel fogva tartja a nő férjét és kisfiát.
Világunknak, és benne az embernek is legalább két egymással ellentétes oldala van. Micsoda kontraszt, ha a kettő olyan hirtelen keresztezi egymást, mint a kerítések melletti színes virágok vidámsága, s a virágok gyökere alatti bogarak ronda kuszasága. Lynch szerint, ha élvezni akarod az egyiket, ismerned kell a másikat. Minél több sötétet gyűjtesz össze, annál több fényeset is láthatsz. Ebben a filmben jó sok sötétet, emberi aljasságot láthatunk, szerintem, aki nem szereti Lynch filmjeit, akkor ez a nyers sötétség, ami taszítja, pedig itt is megtalálhatjuk a tiszta, naiv jót Jeffrey, Sandy, és a gyötrődő, őrült jót, Dorothy személyében.
"Volt egy álmom. Akkor este, amikor találkoztunk. Az álmomban ott volt a világ, teljesen sötét, mert nem voltak vörösbegyek. A vörösbegyek a szeretetet jelképezik. És jórészt csak sötétség volt. Aztán egyszerre vörösbegyek ezreit engedték szabadon. Azok kirepültek és elhozták a szeretet vakító fényét. Úgy tűnt, az a szeretet volt az egyetlen dolog, amely változást hozhatott, és hozott is."
Csatolok még egy képet David Lynchről és az ő legendás hajáról.
Origo interjú (részlet):
- Mr. Lynch, mi az élet értelme?
- Ez igen! Kemény kezdés. Az élet értelme a teljesség. A mindenség, ami nagyobb a legnagyobbnál, kisebb a legkisebbnél - teljesség. Az emberi lény különös potenciállal rendelkezik; a felvilágosodás, az átszellemülés, a felszabadulás és a megváltás lehetőségével. Minden emberi lényben benne rejlik a tudat végtelen óceánja, ami egy örök dolog, és az embernek megvan a lehetősége, hogy kihasználja, felfedezze ezt a területet, magáévá tegye, birtokolja - ez az élet értelme, megismerésének kulcsa pedig maga a létezésünk.
- Ezzel az én kérdésemre is válaszolt.
- Ezzel mindenkinek minden kérdésére válaszoltam. (Nagy nevetés, taps.)
http://www.origo.hu/filmklub/20071115-david-lynch-a-hajzselekrol-es-az-elet-ertelmerol.html
